TUDÁSTÁR – a hónap gyógynövénye a csipkerózsa
// 2011-11-14
Gyepűrózsa, csipkebogyó, kertirózsa, vadrózsa, havasalji rózsa néven is emlegetik. De eszünkbe juthat róla a Grimm testvérektől ismert Csipkerózsika meséje is.
A növény ugyan szúrós pedig legjellegzetesebb ismertető jegye vörös kis bogyói csak akkor tűnik elő, amikor már szirmok lehullanak. A termését nem csak csipkebogyó néven ismerik, elterjedt kifejezések még a bicske, a hecsedli és a csitkenye is.
A rózsa már régóta a virágok királynője így az 1-3 méter magas cserje is virágzáskor tündököl először erdőszéleken vagy bozótokban fordul elő. A szirmok elhullásával kezd beérni a termése, amely jellegzetes piros vöröses színéről, ovális termésformájú kis bogyóiról ismerhető fel. A növény szirmaiból már a régi időkben is készítettek rózsavizet, amit elsősorban a test illatosítására használtak, évszázadok múlásával a szirmokból teát főztek, amit fejfájás, émelygés, szédülés vagy akár menstruációs görcsök ellen is javasoltak.
A csipkebogyó a XX. század elején kezdett el egyre népszerűbb lenni, amikor felfedezték a C-vitamint amit Szent-Györgyi Albert nevéhez fűződik, sőt az is bebizonyosodott, hogy a csipkebogyó magas százalékban tartalmazza ezt az igen értékes vitamint. A nyers csipkebogyó jelentős mennyiségben tartalmaz C-vitamint, amelyről a tudományos vizsgálatok azt tartják, hogy enyhíti a meghűlés tüneteit és megrövidíti a lefolyás idejét.
Teaként vagy akár lekvárként fogyasztva is érvényesülnek előnyös élettani hatásai. A lekvárként a gyerekeknek „titkos” vitamin forrásként lehet alkalmazni, palacsinta mellett észre sem veszik úgy majszolják majd a vitamint, de a cukorbetegek igényeinek megfelelően fruktózzal és édesítőszerrel készült változata is kaphatü, egy –egy édes sütemény vagy keksz c vitamin tartalmú kiegészítője lehet.
